Június 29. Péter és Pál, a római katolikus egyházat alapító két apostol legnagyobb ünnepe, vértanúságuk napja. Péter, eredeti nevén Simon halászként dolgozott, mielőtt Jézus tanítványa lett, majd tanítómesterük halála után folytatta a keresztény tanok hirdetését. Pétert Jézus a legfontosabb tanítványának tekintette, kereszthalála után az egyházalapítást is rá bízta. Péter végül Rómában megalapította a pápaság intézményét, mint a keresztény egyház legfőbb irányító szervét. Pétert a római katolikus egyházban az első pápaként tartják számon. Tiszteletére viseli minden pápa a halászgyűrűt. Sírja fölé magasodik Vatikánban a világ legnagyobb keresztény temploma, a Szent Péter-bazilika.
Pál, eredeti nevén Saul sátorkészítő mester volt, római polgárjoggal rendelkezett, mely többször megmentette életét. Sokáig a korai keresztények üldözője volt, míg az ún. “damaszkuszi úton” megtért (Pál fordulása) és attól fogva Jézus követője és egyik tanítványa lett. Nyelvtudása, műveltsége és gyors észjárása révén kiemelkedő keresztény igehirdetővé vált. Sírja fölé épült Róma második legnagyobb bazilikája, a Szent Pál-bazilika.
A népi hagyományban Péter és Pál ünnepe az aratásünnep. Ekkor hasad meg a búza töve, ami azt jelzi, hogy már aratható. Valójában ezen a napon még nem arattak, viszont aratási misét tartottak, ahol megáldották az aratásnál használt szerszámokat. Egyes vidékeken ezen a napon szalmát gyújtottak, körbetáncolták és átugrották, ami a napfordulóhoz kötődő Szent Iván tüzének aratásünnepi megjelenése. Az aratás szimbóluma az égen is megjelenik, hiszen ekkortájt a Nap az Orion csillagkép közelében jár, amelyet a magyarajkú nép “Kaszás” csillagképként is ismer, mely környezetének csillag-elnevezéseit szintén az aratáshoz kötik.
