Az év folyamán a Nap az égbolton az úgynevezett ekliptika (a görög ekleipszis – nap-/holdfogyatkozás szóból) mentén mozog.
A földgolyó forgástengelye körülbelül 23,5°-kal hajlik az ekliptikához, azaz az égi egyenlítő és az ekliptika körei ebben a szögben állnak, így ennek eredményeként az ekliptika hullámos vonalként jelenik meg egyes csillagtérképeken. Az állatöv (zodiákus) az éggömböt az ekliptika mentén körülvevő sávban elhelyezkedő csillagképek sora. Ebben a sávban, azaz az állatövben a Napon kívül a Hold és az összes többi bolygó is mozog. Az ekliptika legfontosabb pontja a tavaszpont, amely az ekliptika és az égi egyenlítő két metszéspontjának egyike. Ha a Nap erre a pontra érkezik, megkezdődik a csillagászati tavasz (ez egyben a tavaszi napéjegyenlőség pontja is). Csillagászati szempontból az egyes csillagképek az állatöv felszínének egyenlőtlen részét foglalják el, azonban asztrológiai tekintetben az égitestek az egyes állatövi jegyekben teljesen azonos időszakaszt (az éggömbön 30°-ot) haladnak előre.
Az állatövi csillagjegyek egyenlő asztrológiai felosztásának az eredete az ókorba nyúlik vissza, amikor a tavaszpont még más pozícióban volt. A korabeli csillagjósok az akkoriban az ekliptikán látható csillagképek alapján állapították meg az egyes jegyek horoszkópban elfoglalt helyzetét. Ekkor még a tavaszpont a Kos csillagképben volt (i.e. 100 – i. sz. 2700 között a Halak, i. sz. 2700 – 4400 között a Vízöntőben lesz). Az ekliptika síkja azonban az idő során lassan mozog, így a csillagképek és az asztrológiai csillagjegyek egymáshoz képest hozzávetőlegesen 15-30 nappal eltolódtak.
További érdekesség, hogy asztrológiai szempontból az év során a Nap tizenkét jegyen halad át, de csillagászatilag valójában tizenhárom csillagképet érint, ugyanis november-december-ben áthalad a „Kígyótartó” csillagképen is, amelyet a horoszkópok nem vesznek figyelembe.
Mindez nem hiba, még csak nem is pontatlanság, csupán el kell különíteni az asztrológiát és az asztronómiát és tudomásul kell venni a kettő közötti eltéréseket az égitestek pozícióinak kiszámítása során.
Mindez az eltolódás az ún. precesszió, azaz a Nap és a Hold a Föld forgására gyakorolt gravitációs hatásának eredménye. Emiatt a tavaszpont körülbelül 72 év alatt 1°-ot mozog az ekliptika mentén, így egy emberöltő alatt a tavaszpont két telihold átlagának megfelelő távolságot tesz meg az égen, a teljes ekliptikát pedig 25 725 év alatt kerüli meg. Ennek a jelenségnek a következménye az is, hogy az északi és a déli pólus helyzete is változik az éggömbön. Ma az északi égbolt a Sarkcsillagnál van, 12 000 év múlva a Vegánál lesz.
