Sarlós Boldogasszony ünnepét (Szent-Iván éj nyolcadát) minden év július 2-án tartjuk. Ez az ünnep hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Az ünnep mind az egyházban, mind a magyar néphagyományokban mélyen gyökerezik. Ezzel a nappal zárul a nyári napfordulóhoz kötődő nyárváró ünnepkör.
Egyházi vonatkozása szerint a XIII. századtól ünneplik, mint Szűz Mária Keresztelő Szent János jövendő édesanyjánál, a szülés előtt álló Erzsébetnél történő látogatása emléknapjaként. A népi hagyomány ezt a jelenetet is leképezte, amelyben Mária jelképezi a nyarat, Erzsébet pedig az elmúlt téli időszakot.
A népi hagyományban Sarlós Boldogasszony ünnepe az aratás kezdetének az ünnepe volt. A néphit szerint ezen a napon Boldogasszony, azaz a Szűz Mária megjelenik a mezőkön és megáldja a termést. A sarlós elnevezés az aratásra utal. A sarló a természet és a bőség központi szimbóluma, a földművelés és az aratás eszköze, így nagy jelentőséggel bír az ünnepi hagyományokban.
Az ünnep előkészületei már hónapokkal korábban kezdődnek. A gazdák és földművesek gondosan művelik a földeiket és várják az aratás időszakát. Az aratás valójában Sarlós Boldogasszony másnapján kezdődött, ugyanis a hagyomány szerint ez a nap dologtiltó nap a földműves férfiaknak és az asszonyoknak egyaránt, még a kenyérsütéstől is tartózkodni kellett. A magyar népi hagyományban egyes vidékeken korábban Péter-Pál napja helyett ekkor kezdeték az aratást. Az ünnep számos szokással járt együtt, pl. az ezen a napon gyűjtött gyógynövényeknek, fűszereknek varázserőt tulajdonítottak.
