Mozgó római katolikus ünnepek

Év:

Katolikus ünnep Dátum
Húshagyókedd 2016-02-09
Hamvazószerda 2016-02-10
Nagyböjt 1. vasárnapja 2016-02-14
Virágvasárnap 2016-03-20
Nagycsütörtök 2016-03-24
Nagypéntek 2016-03-25
Nagyszombat 2016-03-26
Húsvétvasárnap 2016-03-27
Húsvéthétfő 2016-03-28
Urunk mennybemenetele 2016-05-05
Pünkösd 2016-05-15
Pünkösdhétfő 2016-05-16
Szentháromság vasárnapja 2016-05-22
Úrnapja 2016-05-29
Jézus Szent Szíve 2016-06-03





Húshagyókedd


A farsang utolsó napja. Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete elõtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata elõtt. Idõpontja a húsvét napjától függ (a naptári napok számát tekintve a húsvétvasárnap elõtti 47. nap). A húshagyókedd a megelõzõ hétfõvel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják. Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon.

Hamvazószerda


Közvetlenül a farsang utáni nagyböjt elsõ napja. A 4. századtól az õsegyház fõbenjáró bûneit elkövetõ és feloldozásra váró ún. bûnbánók ezen a napon nyilvánosan mezítláb, zsákszerû ruhában vonultak be a püspök vezetésével a templomba, ahol a püspök megszórta fejüket hamuval, kirótta a penitenciát, meghintette õket szenteltvízzel és kiutasította õket a templomból, ahová egészen a nagyböjti idõszak végéig nem mehettek be, csak a templom ajtajában állhattak, ahol kérték a hívek imádságát, végül nagycsütörtökön nyertek feloldozást. A 10. századtól megáldották a hamut is, melyet az elõzõ évi virágvasárnap barkájából hamvasztottak. A nyilvános vezeklés megszûnte után a hamvazás szertartása a nagyböjti idõszak általános bevezetõjévé vált. A mai szokás szerint a hamut a hívõ homlokára rajzolja a pap, vagy a fejére szórja, emlékeztetve, hogy porból vagyunk és porrá leszünk újra.  Ez a nap szigorú böjt a római katolikus vallás szerint, a 18. századig ezen a napon csak napi egyszeri étkezés volt megengedett, de a húst, tojást és tejtermékeket el kellett hagyni. A mai szabályok szerint már háromszor lehet étkezni, de csak egyszer lehet jóllakni, a hús pedig 14 éves kortól nem fogyasztható. Naptártechnikai szempontból a hamvazószerda idõpontja a húsvét dátuma elõtti 46. naptári nap (azaz az ötvenedvasárnap utáni szerda), mivel azonban a keresztény ember vasárnap nem tart böjtöt, Jézus 40 napos böjtjének visszaszámítása során a vasárnapokkal nem számolunk, csak a hétfõtõl szombatig tartó idõszakkal, valójában 6 nap x 6 hét + 4 napból áll a nagyböjti idõszak. A hamvazószerda vidéken számos egyéb elnevezést kapott, így ismeretes a "hamvas böjtfõ" és "böjtfakadó" elnevezés is.

Torkoscsütörtök


Különbözõ nyelvterületen különbözõ idõpontra esik, több helyen két torkoscsütörtököt is tartanak. Az elsõ a farsangi idõszak utolsó csütörtöke, amikor még a nagyböjt kezdete elõtti héten a farsangi jólétet nagy mulatozással búcsúztatják. Erre utal, hogy egyes helyeken ezt a hetet kövérhétnek vagy zabálóhétnek is nevezik. A második torkoscsütörtök, vagy csonkacsütörtök a hamvazószerda utáni csütörtöki nap, amikor a böjtöt egy napra felfüggesztik, hogy a húshagyó keddrõl megmaradt ételek ne vesszenek kárba, és a hamvazószerda szigorú böjtje után elfogyaszthassák.

Húsvét


A húsvét liturgikus, naptártörténeti és népi hagyományok szempontjából is az év egyik legjelentősebb, kiemelt ünnepköre. A húsvét mozgó ünnep, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A mozgó ünnepek kiszámítása okán időpontja kulcsfontosságú, mert a többi mozgó ünnepet hozzá igazítják. Liturgikus szempontból a húsvétvasárnappal záródó hét Krisztus negyven napos sivatagi böjtjének lezáró hete, melynek neve nagyhét. A hívő ember ekkor kitakarítja portáját, felkészíti házát és saját lelkét a megtisztulásra. Az ünnepkör csúcspontja nagycsütörtöktől (egyes vidékeken nevezik még zöldcsütörtöknek is) húsvétvasárnapig tart. A zsidó ünnepek esetén a következő nap már napnyugtakor elkezdődik. Ezt a szokást átemelve nagycsütörtök estétől nagypéntek délutánig Jézus utolsó vacsorájára, elárulására és elfogatására emlékezünk. Nagypéntek estétől nagyszombat délutánig Jézus szenvedését és kereszthalálát idézzük fel, míg nagyszombat estétől húsvétvasárnap estig Krisztus feltámadását ünnepeljük. Ez a nap a keresztény egyház legnagyobb ünnepe. Nagycsütörtöktől nagyszombatig némák maradnak a templomi harangok - azt mondják: a harangok Rómába mentek. Húsvéthétfő, amely tulajdonképpen húsvét másnapja, nem parancsolt egyházi ünnep, a népi szokások terén rendkívül gazdag hagyományokkal rendelkezik.

Még több részlet: itt!

Pünkösd


Pünkösd ünnepe eredetileg a zsidó világból származik, a Sávuót, azaz a “hetek ünnepéből” fejlődött ki. Az ősi zsidó hagyomány szerint Isten ekkor írta Mózes kőtábláira a tízparancsolatot. A keresztény világban pünkösd vándorló ünnep, időpontja a húsvétot követő 7. vasárnap, azaz 50. nap. A neve is ezt sugallja, hiszen a görög pentekoszte, azaz “ötvenedik” szóból származik. Pünkösd napján a Szentlélek tüzes lángnyelvek formájában alászállt az égből Jézus tanítványaira, akik egyesülve vele megalapították az első gyülekezeteket. Ezért tekintik pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának.

Még több részlet: itt!



Forrás:

http://lexikon.katolikus.hu/

Molnár V. József, Kalendárium (Az esztendõ körének szokásrendszere), 2009, Kiadó: ÕS-KÉP Kft.

Figyelem! A mozgó római katolikus
ünnepek kiszámítása csak
az 1970-2037 közötti
idõszakban alkalmazható!