Pünkösd

Pünkösd ünnepe eredetileg a zsidó világból származik, a Sávuot, azaz a “hetek ünnepéből” fejlődött ki. Az ősi zsidó hagyomány szerint Isten ekkor írta Mózes kőtábláira a tízparancsolatot. A keresztény világban pünkösd vándorló ünnep, időpontja a húsvétot követő 7. vasárnap, azaz 50. nap. A neve is ezt sugallja, hiszen a görög pentekoszte, azaz “ötvenedik” szóból származik. Pünkösd napján a Szentlélek tüzes lángnyelvek formájában alászállt az égből Jézus tanítványaira, akik egyesülve vele megalapították az első gyülekezeteket. Ezért tekintik pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának.

A pünkösd népi hagyományban kiemelt jellegét mi sem bizonyítja jobban, hogy május hónapot pünkösd havának is hívják. A szokások egy része a kereszténység előtti időkbe, a római florália ünnepekre nyúlik vissza, amellyel a növények és virágok istennőjét ünnepelték, köszöntve a tavasz érkezését.

 

Pünkösdi király választás

Pünkösdkor régebben vidéken a falu népe gyakran a mise után, délutánonként ügyességi versenyeket rendezett a legényeknek, akik közül a legügyesebb elnyerhette a pünkösdi király, avagy legénybíró címet egy évre. Ő parancsolhatott és ítélkezhetett a többi legény felett a faluban.

 

Pünkösdi királyné és pünkösdi királynéjárás

Más vidékeken, pl. a palócföldön pünkösdi királynét választottak, aki egy évig bíráskodhatott mások felett. Sok helyen öt-hat lány együtt járt körbe a faluban talpig fehérbe öltözve, énekelve, jókívánságokat mondogatva.

 

Csíksomlyói búcsú

A csíksomlyói búcsú a székelyek nagy hagyományokkal bíró pünkösdi ünnepe, amely az évek során a világ magyarságának egyetemes találkozóhelyévé vált. A mára már 5-600 000 zarándokot vonzó búcsú eredetileg a 16. századba nyúlik vissza.