Február 24-én ünnepeljük Szent Mátyás apostol emléknapját, akit a hagyomány szerint szekercével lefejezettek Rómában. A liturgikus naptár ezen a napon már a XI. századtól rá emlékezik. Magyarországon az 1493-as esztergomi zsinat tette parancsolt ünneppé ezt a napot.
Mátyás napja nemcsak egyházi, hanem népi jelentőséggel is bír. A néphit szerint ezen a napon Mátyás szekercéje töri meg a jeget (innét ered a “jégtörő Mátyás” név) és a tél hatalmát, előkészítve az új évszakot.
“Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál” – tartja a mondás, azaz ha Mátyás jeget talál, akkor felolvasztja, ha nem talál, azaz enyhe idő van, akkor ezután fagyok jönnek.
Mátyás napja különleges kapcsolatban áll Mátyás királlyal is, hiszen ő Szent Mátyás apostolról kapta nevét: február 23-án este született és másnap keresztelték meg. A királyt sokan az apostollal azonosították és úgy vélték, hogy ő viszi tovább annak küldetését.
Szökőévekben ez a nap tekinthető szökőnapnak, Mátyást pedig nem ezen a napon, hanem egy nappal később ünneplik. Erről ezen az oldalon írtunk bővebben.
