Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be Szatmárcsekén legismertebb költeményét, a “Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” címmel. Ennek emlékét őrzi az 1989 óta megünnepelt “magyar kultúra napja”. Ekkor vált a Himnusz az alkotmány szövegének részévé. 2012. január 1-jén tovább erősödött a Himnusz szerepe, hiszen a költemény első sorával indul az ekkor kiadott Magyarország alaptörvényének preambuluma. A mű eredeti kéziratát az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. Kölcsey Himnusza előtt külön néphimnusza volt a katolikus és a református magyarságnak, de előszeretettel csendült fel több alkalommal a Rákóczi-induló is. A nyelvújító Himnuszát Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben egy nyilvános pályázat keretén belül. A Himnusz “hivatalba lépése” nem volt felhőtlen. A korabeli Országgyűlés megszavazta ugyan, hogy 1903. augusztus 20-tól elismeri egységes magyar nemzeti himnuszként, I. Ferenc József magyar király azonban nem szentesítette a törvényjavaslatot. Jogi értelemben erre 1989. október 23-án került sor. A Himnusz ellen több “merénylet” is készült. Rákosi Mátyás megbízásából Illyés Gyula és Kodály Zoltán kaptak megbízást egy “szocialista himnusz” megírására, de a művészek ellenállása miatt ez a próbálkozás meghiúsult. Több alkalommal támadták a Himnuszt lassú tempója miatt, mely azonban csak a mai, énekelt Himnuszt ismerők számára újdonság. A trianoni döntést követően lassították le első alkalommal a himnuszt, melyet a 30-as években újra felgyorsítottak. 1989-ben a Himnusz alkotmányba foglalása idején megint csak lassú tempóval játszották, melyet 2013-ban újra kicsit felgyorsítottak. Külön említést érdemel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azon kérése, hogy az olimpiákon a magyar himnuszt olyannyira gyorsítsák fel, hogy az kb. másfél percbe beleférjen az idő rövidsége miatt, mely révén az olimpiákon elhangzó Himnusz igazi verbunkos, lendületes indulóvá alakul át.
Az államalapítás ünnepe – augusztus 20.
I. István 997-től, Géza halálától az utolsó magyar fejedelem, 1000-től az első...
