A Nagyhét a húsvétot megelőző vasárnap, azaz Virágvasárnappal kezdődő hét nap egészen Nagyszombatig.
Az egyházi mellett a népi hagyományban is ez a hét kiemelt jelentőséggel bír. Ebben az összefoglalóban a Nagyhét időszakának népi hagyományait vesszük górcső alá.
Nagyhét első napja Virágvasárnap, amelynek külön oldalt szenteltünk, így erről itt nem írunk. A Virágvasárnapról szóló hagyományok ide kattintva olvashatók.
Nagyhétfő, más néven Tisztahétfő, az otthoni teendők napja. A fő feladatok közé tartozott a nagymosás, szárítás, a ház takarítása, valamint az állatok helyének kitisztítása, istállók takarítása, állatok sérüléseinek ellátása. A szemetet, romlott élelmiszert és takarmányt egy gödörben elégették, hogy tisztán fogadhassák a húsvétot.
Nagykedden, más néven Tisztkedden, a nagyhétfői munkálatokat folytatták. A pince, padlás és kamrák takarítása és rendezése, udvar és veteményes rendben tartása, valamint az állatok meggyógyítása volt a napi feladat. A tejre ezen a napon kiemelt figyelmet fordítottak, hogy ne rontsa meg vagy szennyezze be valamilyen gonosz erő.
Nagyszerda, más néven Szenvedőszerda, az ünnepi kenyerek és kalácsok sütésének kezdete volt. A szántó, szőlő és kert bejárása, sürgős mezei munkák elvégzése, az ünnepi időszakra szükséges tűzifa és takarmány előkészítése volt a gazdák dolga.
Nagycsütörtök, más néven Zöldcsütörtök, az ünnepi készülődés fontos napja, amikor zöld színű ételeket készítettek (pl. spenót, sóska, saláta). Ezen a napon vendégségbe nem illett menni, sem szomszédolni. Az állatok gondozása és tisztogatása, a szemét és trágya-kihordás, az udvar és gazdaság rendben tartása, valamint az ünnepi étkekhez szükséges alapanyagok összegyűjtése és kimérése, az ünnepre szánt bor lefejtése és széttöltése mind ezen a napon történt. Sok helyen kioltották a kemencék tüzét, és csak Nagyszombaton gyújtották újra. naplemente után lármázás volt szokás, hogy elűzzék a ház körüli ólálkodó gonosz szellemeket.
Nagypéntek, más néven Féregűző péntek régebben szigorú böjti napnak számított. Főbb teendői közé tartozott a húsvéti ünnepekre való készülődés, így például a ház és az udvar takarítása, kamra rámolása, rágcsálóirtás. Ezen a napon sem a kenyérsütés, sem a nagymosás nem volt tilos, még az ágyat is áthúzták. Nagypénteket sokan erejűnek tartották, ezért már reggel, napfelkeltekor a szabadban megmosdottak, majd hagyták, hogy a szél szárítsa meg testüket. Úgy gondolták, hogy az ezen a napon tojt tojások szerencsét hoznak annak, aki megtalálja és annak is, aki megeszi. Este gyertyákat gyújtottak, különféle módon megpróbálták távol tartani a gonosz erőket.
Nagyszombat, más néven Tűzgyújtó szombat napján korábbi napokon kialudt tüzet, újra meggyújtották. Ezen a napon lehetett sütni és főzni, de a mosás tiltva volt. Az asszonyok ezem a napon készítették el a húsvéti ételek nagy részét. A gazdák közben körbejárták a határt, megnézték a vetést és a szőlőskertet-gyümölcsöst. Siettek, hogy minden kerti munkát délutánig befejezhessenek, éppen emiatt nem volt illendő szomszédolni. Bár a húsvéti ételek estére elkészültek, ahhoz mégsem nyúltak, hanem egy kosárba tették az ablakba helyezték, hogy éjszaka a Boldogasszony megáldhassa az ételt.
A Nagyszombatot követő két nap már Húsvét (Húsvétvasárnap és Húsvéthétfő). Húsvétról általánosságban itt írunk bővebben!
