Ha a hagyományos népszokásokról van szó, akkor a vasárnapok különösen fontosak még az ünnepek közötti időszakban is. Minden ünnepkör előtt vagy után a népi hagyomány a vasárnapokat sok esetben külön elnevezte. A következőkben a farsang utáni vasárnapokat vesszük sorra egészen a húsvéti ünnepkör kezdetéig.
A farsangi ünnepkör hamvazószerdával véget ér. Ezután a böjt első vasárnapja a csonkavasárnap, vagy vajhagyó vasárnap nevet kapta. Ez a nap sok helyen a vendégeskedés és rokonok felkeresésének napja volt. A böjti időszak alatti vasárnapokra nem vonatkoztak a szigorú böjti szabályok, így a maradék farsangi ételeket ezen az első vasárnapon előszeretettel fogyasztották. A vajhagyó név onnan ered, hogy az ortodox keresztények ettől a naptól kezdve tiltották a tejtermékek fogyasztását.
A böjti időszak második vasárnapja a guzsalyvasárnap. Ezen a napon az asszonyok általában befejezik a fonást és szövést, hogy segítsenek a tavaszi kerti munkában. Ezen a napon a fehérnépek szabadon szomszédolhatnak, vendégeskedhetnek rokonaiknál vagy komáiknál, és meglátogathatják a másik faluban élő szüleiket, megtekintve rokonaik sírját.
A böjt harmadik vasárnapja a nevetlenvasárnap nevet kapta, amely mint neve is sugallja, nem túl jelentős vasárnap, de azért némi szokás ehhez a vasárnaphoz is fűződik. Egyes helyeken ekkor tartották a legény-próbákat és beavatásokat, míg máshol kiválasztották azokat az állatokat, amelyeket húsvéti levágásra szántak. Volt, ahol az asszonyok e napon befejezték a fonási és szövési munkálatokat.
A böjt negyedik vasárnapja a csíkvasárnap. Ekkorra már szinte mindenhol befejeződtek a női fonó-szövő munkálatok, és kezdődnek a húsvéti készülődések (ez a húsvét előtti 3. vasárnap). Az asszonyi munkák most már főleg a kertre és a baromfiudvarra terjednek. Egy keleti erdélyi hagyomány szerint a XVIII. században egy sárga-cifra ruhába öltöztetett, fátyolos szalmabábot körbehordoztak a városban, este pedig a póznáról levették, levetkőztették és földbe temették.
Böjt ötödik vasárnapja, azaz a húsvét előtti 2. vasárnap a feketevasárnap nevet kapta. Ekkor az asszonyok és lányok fekete ruhába öltöztek, és egy szalmabábot szintén fekete női ruhába öltöztettek. Körbehordozták a településen, majd kivitték egy közeli folyó vízhez, ahol azt vízbe dobták, mint a Tél és Halál úrnőjét jelképező sötét bálványt. Más változatban a szalmabábot elégették, hamvait szétszórták. Miután hazatértek az asszonyok és lányok, más színű ruhába öltöztek, és a gyermekek ünneplő ruhába öltözve a házakat járták.
A böjti időszak záró vasárnapja sorban hatodik, közvetlen húsvétvasárnap előtti vasárnap a virágvasárnap, vagy kiszehajó, esetleg villőző vasárnap nevet kapta. Erről a napról külön írunk ebben a cikkünkben!
A húsvétot megelőző, ún. nagyhét valamennyi napja jeles, ezekről hamarosan bővebben is írunk!
Ezek az apró hagyományok szépen mutatják a régi idők életét és szokásait, reméljük, hogy továbbra is emlékezni fogunk rájuk.
