Áldozócsütörtök (latinul: Ascensio Domini), vagy más elnevezésein Urunk mennybemenetele, áldozónap, a húsvét időpontjához igazodó vándorló ünnep, húsvétvasárnap utáni 40. nap, ezért a legkorábbi lehetséges dátuma április 30, a legkésőbbi pedig június 3. Egészen a 4. századig a pünkösddel együtt ünnepelték, majd attól különválasztották. A 12. századtól körmenettel gazdagították. 1918-ig a húsvéti időben végzett áldozás határnapja volt, innen ered az ünnep neve.
Különböző népi hagyományok kapcsolódnak az ünnephez. Egyes helyeken azt vélték, a déli harangszót követően, Jézus mennybemenetele után még egy órán át nyitva marad a menny kapuja, ezért ekkor buzgóbban fohászkodtak az éghez. Más helyeken azt tartják, Krisztus után a föld is az égbe szállt, azonban az ámen szóra megállt, így keletkeztek a világon a dombok és a hegyek.
A keresztény naptárban megfigyelhető, hogy 40-50 napos egységekre osztható az év, amelyek felváltva örömteliek, majd böjtösek. A húsvét utáni időszak örömteli, amely áldozócsütörtökig tart, ekkor Krisztus elhagyja a Földet és a várakozás időszaka kezdődik, amely egészen nyárközépig tart.
