Február 3. Szent Balázs napja a katolikus egyházban. Régebben ez a nap az iskolások ünnepe volt, amikor a tanító és diákjai, majd később már csak a fiúk házról házra járva jelmezesen vonultak fel, adományokat gyűjtve az iskolának. Ezt nevezték balázsjárásnak. A szokás Magyarországra cseh és morva, később szlovák közvetítéssel jutott el, ahol már a 14. századtól létezett a balázsjárás. Magyarországon a 17. századtól a 20. század elejéig létezett ez a népszokás.
Ezen a napon történik a Balázs-áldás, más néven balázsolás is, amely már a gyógyításhoz kapcsolódik. Balázst ugyanis a torokbajok orvosaként is emlegetik. Szent Balázs mentette meg egy özvegy a fiát, aki halszálkát nyelt és már fuldoklott. Az özvegy a később börtönbe jutott papnak hálából ételt és egy szál gyertyát vitt. A püspök azt kérte, hogy ezentúl minden évben ajánljon fel hálája jeléül gyertyát. Balázs napján a gyermekek nyakába több színes, összesodrott szálat kötöttek, amelyet még a szentelt gyertya viaszával is átkentek, majd egészen a tavasz beköszöntéig viseltek. A hiedelem szerint ez megvédte a gyermekeket a torokgyíktól.
Ezen a nap a Balázs napi almaszentelés napja is. A Balázs napján szentelt alma héját parázsra vetik, majd a füstöt belélegzik, amelynek ugyancsak torokbetegség-védő hatást tulajdonítottak.
Időjós mondás is kötődik a naphoz, amely szerint „ha e napon eső esik, nyáron jég verheti el a termést”.
