Február 3. – Szent Balázs napja: Balázs-áldás, balázsjárás és népi gyógymódok
Február 3. Szent Balázs püspök és vértanú emléknapja a katolikus egyházban. Ez a nap a népi hagyományban a torokfájás elleni védekezés, a jelmezes iskolai felvonulások és különleges egészségvédő rítusok ideje. De ki volt a híres „torokbajok orvosa”, és miért jártak házról házra a diákok ezen a napon?
A Balázs-napi szokások évszázadok óta összefonódnak a gyógyítással és a tél végi iskolai hagyományokkal. Alább összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat és hiedelmeket.
Ki volt Szent Balázs? A torokbajok orvosának legendája
Balázs (Blasius) a 3-4. században élt, az örményországi Szebaszte városának püspöke volt. Életét számos csoda övezi, de a legismertebb történet, ami miatt a torokbajok orvosaként (és a tizennégy segítőszent egyikeként) tisztelik, egy drámai mentéshez kötődik.
A legenda szerint Szent Balázs megmentette egy özvegyasszony fiát, aki halszálkát nyelt, és már fuldoklott. A püspök imájával és áldásával megszabadította a fiút a szenvedéstől. Az özvegy hálából ételt és egy szál gyertyát vitt a később hite miatt börtönbe vetett papnak. Balázs megköszönte az adományt, és azt kérte, hogy az asszony ezentúl minden évben ajánljon fel hálája jeléül gyertyát, és ne feledkezzen meg róla.
A Balázs-áldás, avagy a „balázsolás”
Ezen a napon történik a templomokban a híres Balázs-áldás, más néven balázsolás, amely szorosan kapcsolódik a gyógyításhoz. A szertartás során a pap két, kereszt alakban (vagy Y alakban) összeillesztett gyertyát tart a hívek álla alá, és közben elmondja az áldást, amely a torokbajok és minden más betegség elleni védelmet kéri.
A balázsolás népi változatai: a sodrott szálak titka
A néphit azonban nem elégedett meg a templomi áldással, sajátos módszereket is kidolgozott. Régen Balázs napján a gyermekek nyakába több színes, összesodrott szálat kötöttek. Ezt a fonalat előzőleg a szentelt gyertya viaszával is átkenték, vagy magához a gyertyához érintették.
A gyermekek ezt a nyakbavalót egészen a tavasz beköszöntéig (vagy Hamvazószerdáig) viselték. A hiedelem szerint ez biztosan megvédte a gyermekeket a rettegett torokgyíktól (diftéria) és más légúti nyavalyáktól.
Balázsjárás: az iskolások jelmezes ünnepe
Míg a templomban a csendes áldás zajlott, az utcák a diákok énekétől voltak hangosak. Régebben február 3. az iskolások ünnepe volt.
Ezen a napon a tanító és diákjai – később már csak a fiúk – házról házra járva, jelmezesen vonultak fel, adományokat gyűjtve az iskolának és a tanítónak. Ezt a szokást nevezték balázsjárásnak. A diákok sokszor püspöki süveget viseltek, katonának vagy magának Szent Balázsnak öltöztek, és tréfás versekkel köszöntötték a háziakat, cserébe szalonnát, tojást, zsírt vagy pénzt kaptak.
A szokás eredete: A balázsjárás nem magyar eredetű hagyomány: Magyarországra cseh és morva, később szlovák közvetítéssel jutott el. Ezeken a területeken (a középkori egyetemek vonzáskörzetében) már a 14. századtól létezett a balázsjárás (Gregorius-járás néven is ismert volt változata). Magyarországon a 17. századtól egészen a 20. század elejéig élő és virágzó népszokás volt, amely fontos bevételi forrást jelentett a falusi tanítóknak.
Almaszentelés és időjóslás
A népi gyógyászat találékonysága határtalan: február 3. a Balázs-napi almaszentelés napja is. A hagyomány szerint a Balázs napján megáldott vagy szentelt alma héját parázsra vetették, majd a keletkező füstöt belélegezték, amelynek ugyancsak erős torokbetegség-védő és gyógyító hatást tulajdonítottak.
Természetesen a gazdák ezen a napon is kémlelték az eget. Egy ismert időjós mondás is kötődik a naphoz, amely szerint:
„Ha e napon eső esik, nyáron jég verheti el a termést.”
Ezért a földművesek jobban örültek a száraz, tiszta időnek Balázs napján, reménykedve a bőséges és jégverés-mentes nyárban.
