Április 24. a hónap régi elnevezését adó Szent György ünnepnapja, ősi tavaszkezdő nap.
Sárkányölő Szent György a római seregek magas rangú tisztje volt, aki a legenda szerint legyőzött egy tavi sárkányt. A hőstett ellenére a keresztény Györgyöt hite miatt üldözni kezdték, végül i.sz. 300 körül vértanúhalált halt. 1373-ban Prágában szobrot emeltek tiszteletére, amelynek több másolata is ismert.
A népi hagyományban azonban mégsem ez a legenda kötődik az Szent György napi népszokásokhoz, hanem a rómaiak Parilia ünnepe, amelyet pásztorünnepnek nevezünk. Szent György napja környékén szegődtek el a pásztorok a gazdákhoz és álltak szolgálatukban egészen szeptember végéig, Szent-Mihály napjáig.
A pásztorok kitakarították az istállót, majd megfüstölték magukat és az állatokat is, hogy a gonosz erők és boszorkányok rontását elkerüljék, ugyanis ezen a nap a mágikus erők, boszorkányok napja is egyben. Ezután hagyomány szerint zöld leveles ággal kihajtották a jószágot a legelőre – az évben első alkalommal.
Egyes vidékeken a füstölés mellett még a tűzön is áthajtották az állatokat a rontás elkerülése miatt.
A népi hiedelem szerinti állattartás fontos része volt a Szent György éjszakája utáni hajnalon a „harmatszedés„. Egy puha, bőségesen nedvszívó ruhadarabbal végig simították a harmatos füvet, majd azt kifacsarták az abrakra, állateledelre, de az is előfordult, hogy a harmatos füvet rakták a tehén elé, hogy bőséges tejet adjon. Volt, aki kenyérsütéskor a tésztába cseppentett pár csepp harmatot, hogy szebb és táplálóbb legyen a kenyér.
Mágikus ereje volt a Szent György napon fogott kígyónak és gyíknak is, amelyeknek elsősorban a torokfájást, torokgyulladást és torokgyíkot gyógyító csodálatos hatást tulajdonítottak.
A mai modern korban Szent György napja a természet megújulásának és az újrakezdésnek az ünnepe. Az emberek ilyenkor virágokat ültetnek, és az otthonukat is feldíszítik. Az ünnep a remény és az új kezdetek ünnepe is, hiszen a tavasz mindig új lehetőségeket hoz magával.
