Pünkösd

Pünkösd ünnepe eredetileg a zsidó világból származik, a Sávuot, azaz a “hetek ünnepéből” fejlődött ki. Az ősi zsidó hagyomány szerint Isten ekkor írta Mózes kőtábláira a tízparancsolatot. A keresztény világban pünkösd vándorló ünnep, időpontja a húsvétot követő 7. vasárnap, azaz 50. nap. A neve is ezt sugallja, hiszen a görög pentekoszte, azaz “ötvenedik” szóból származik. Pünkösd napján a Szentlélek tüzes lángnyelvek formájában alászállt az égből Jézus tanítványaira, akik egyesülve vele megalapították az első gyülekezeteket. Ezért tekintik pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának.

A pünkösd népi hagyományban kiemelt jellegét mi sem bizonyítja jobban, hogy május hónapot pünkösd havának is hívják. A szokások egy része a kereszténység előtti időkbe, a római florália ünnepekre nyúlik vissza, amellyel a növények és virágok istennőjét ünnepelték, köszöntve a tavasz érkezését. Pünkösd időpontja május 10. és június 13. között mozoghat, ünnepköre mindössze 11 napot ölel fel. Ebben a keresztény ünnepkörben tehát egybeolvad a pogány tavaszünnep ill. más ősi tavaszi ünnepek, míg más elemei a húsvétból származnak.

Pünkösdvasárnap

A Húsvét utáni 7. vasárnap a pünkösdvasárnap, amely sok helyen a búcsúk, nagyvásárok, bálok és felvonulások napja. Ezen a napon a régi szokás szerint zöld ágakat, virágokat tűztek az ablakokba vagy a kapura, hogy megvédjék a villámoktól a házat.

Szokás volt a basa-járás is, amikor egy kövérebb legényt szalmával kitömött ruhákkal török basává változtattak, majd a többi legény házról házra kísérve nótázva, dalolászva, verselve jól elnáspángolta egy pálcával, ezzel adományokat gyűjtve.

A leggyakoribb szokás a Kárpát-medence legtöbb vidékén a falusi felvonulás volt, ahol a leányok és legények virágokkal, zöld ágakkal felvonultak a falu fő utcáján. Ennek az ünnepnek a kiemelt zenéje az eredetileg a leányok és legények által eljátszott „Bújj, bújj zöld ág” kezdetű párválasztási és termékenységi dal, amely ma már leginkább csak az óvodai hagyományokban maradt fenn.

Pünkösdi király választás

Pünkösdkor régebben vidéken a falu népe gyakran a mise után, délutánonként ügyességi versenyeket rendezett a legényeknek, akik közül a legügyesebb elnyerhette a pünkösdi király, avagy legénybíró címet egy évre. Ő parancsolhatott és ítélkezhetett a többi legény felett a faluban.

Pünkösdi királyné és pünkösdi királynéjárás

Más vidékeken, pl. a palócföldön pünkösdi királynét választottak, aki egy évig bíráskodhatott mások felett. Sok helyen öt-hat lány együtt járt körbe a faluban talpig fehérbe öltözve, énekelve, jókívánságokat mondogatva.

Csíksomlyói búcsú

A csíksomlyói búcsú a székelyek nagy hagyományokkal bíró pünkösdi ünnepe, amely az évek során a világ magyarságának egyetemes találkozóhelyévé vált. A mára már 5-600 000 zarándokot vonzó búcsú eredetileg a 16. századba nyúlik vissza.

Pünkösdhétfő

A régi időkben ezen a napon különféle ügyességi versenyeket szerveztek a fiúknak és legényeknek, cirkuszosok, bábművészek, vándorszínészek mutatták be tudományukat, belevegyülve a sokfelé megtartott kirakodóvásárok tömegébe. Ez a nap volt a pünkösdi bálok második napja.

Országok, ahol Pünkösdvasárnapot és Pünkösdhétfőt is ünneplik

Európa:

Andorra, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Magyarország, Izland, Liechtenstein, Luxemburg, Monacó, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Svédország, Szlovénia, Sint Maarten, Egyesült Királyság

Észak-Amerika:

Kanada, Amerikai Egyesült Államok

Dél-Amerika:

Barbados, Francia Guiana, Guadeloupe, Martinique

Afrika:

Madagaszkár, Mayotte

Óceánia:

Ausztrália, Új-Kaledónia

Ázsia:

nincs

Pünkösdkedd

Ez a nap volt a lovasversenyek napja, valamint a vásárok és bálok utolsó napja. Ezen a napon a pünkösdi király naplemente után legénnyé avatták a versenyeken rátermettségüket bizonyító fiatalabb fiúkat.

Kispünkösd / kicsipünkösd avagy a Szentháromság vasárnapja (Pünkösd utáni 1. vasárnap)

Vendégváró nap, amelyen megerősítették a komasági kapcsolatokat, megbeszélték a földművelés nyári teendőit, az egymásnak való segítségnyújtást, amelyet áldomással nyugtáztak.