A karácsonyt a keresztények világszerte december 25-én és 26-án ünnepelik, hogy megemlékezzenek Jézus Krisztus születéséről. Ilyenkor a családok és a barátok összegyűlnek, ajándékokat cserélnek, és különleges hagyományokon és ünnepségeken vesznek részt.
A karácsonyi hagyományok és ünnepségek országonként nagyon eltérőek, de sok közös elemük van. A világ számos részén a szenteste (december 24.) a családok és a barátok összejövetelének és az ajándékcserének az ideje, gyakran a karácsonyfa körül. A karácsony napját (december 25.) gyakran az istentiszteleteken való részvétel, a karácsonyi énekek éneklése, valamint az ételek és finomságok megosztása jellemzi. Számos országban december 25. és 26-a munkaszüneti nap.
Karácsony a világ körül
Az Egyesült Államokban és Kanadában a karácsonyt általában fényekkel, flitterrel és díszekkel feldíszített fával ünneplik. Sokan ajándékot cserélnek szeretteikkel, és részt vesznek a templomi istentiszteleteken, illetve különleges karácsony esti vagy karácsony napi hagyományokon vesznek részt, karácsonyi dalokat énekelnek és kibontják az ajándékokat a fa körül. A családok különleges karácsonyi ételt is készítenek, amely gyakran sült pulykát, sonkát vagy marhasültet tartalmaz, különféle köretekkel.
Latin-Amerika számos részén a karácsony a családok és a barátok találkozásának, az ajándékok cseréjének, valamint a különleges hagyományok és ünnepségek ideje.
Mexikóban például a karácsonyt a Las Posadas ünnepe jelzi, amely Mária és József betlehemi útjának felelevenítése.
Brazíliában a karácsonyt a Noite Feliz (boldog karácsony estéje) ünnepével ünneplik, amely karácsonyi dalok éneklésével és egy különleges karácsonyi étel közös elfogyasztásával jár.
Nyugat- és Dél-Európában a karácsonyi hagyományok országonként nagyon eltérőek.
Az Egyesült Királyságban a karácsonyi hagyományok közé tartozik a karácsonyi üdvözlőlapok küldése, a karácsonyfák feldíszítése és a karácsonyi énekek éneklése. Sokan szenteste vagy karácsony napján is részt vesznek a templomi istentiszteleten. A karácsonyi vacsora sült pulykát, sült burgonyát, zöldségeket és különféle egyéb ételeket tartalmazhat.
Németországban és Ausztriában például a karácsonyt a karácsonyfák feldíszítése, valamint az ajándékok és finomságok, például a Lebkuchen (mézeskalács) és a Stollen (gyümölcskenyér) készítése jellemzi. Németországban a karácsony „Weihnachten” néven ismert, Ausztriában karácsonyi vásárokat tartanak (Christkindlmarkt), ahol hagyományos kézműves termékeket, ételeket és italokat árulnak.
Franciaországban a karácsonyt a „réveillon” néven ismert különleges étkezés jelenti, amelyet általában szenteste vagy karácsony napján tartanak.
Svájcban a karácsonyt „Weihnachten” néven ismerik, és olyan hagyományos ételek fogyasztásával ünneplik, mint a „Roastbeef”, a „Raclette” és a „Fondue”.
Olaszországban a karácsonyi hagyományok közé tartozik az ajándékok cseréje és egy különleges étel elkészítése, amelyet „a hét hal ünnepe” néven ismernek, és amelyet hagyományosan szenteste szolgálnak fel.
Közép-Európában az egyik legnépszerűbb karácsonyi hagyomány a karácsonyfák feldíszítése. A karácsonyfákat fényekkel, flitterekkel és díszekkel díszítik, és gyakran köztereken és parkokban, valamint otthonokban állítják fel őket. Egy másik népszerű hagyomány a karácsonyi énekek éneklése, amelyet gyakran hangszerek csengettyűszó kísér. Az ajándékok cseréjének ideje is ekkor jön el, amelyeket gyakran a karácsonyfa alá tesznek, vagy karácsony este vagy karácsony napján adnak át a szeretteiknek. Karácsony napján gyakran templomi istentiszteleteken vesznek részt az emberek, amelyeken karácsonyi énekeket énekelnek, valamint a Bibliából olvasnak fel karácsonyi részleteket. Közép-Európa számos részén a karácsony a különleges ételek és finomságok, például a sült pulyka és különféle halételek, valamint a legkülönbözőbb sütemények (pl. bejgli) és édességek közös fogyasztásának ideje is.
A Cseh Köztársaságban a karácsonyt „Vánoce” néven ismerik, és számos hagyomány és szokás, többek között a karácsonyfák díszítése, az ajándékok cseréje és a karácsonyi énekek éneklése jellemzi.
Lengyelországban a karácsony „Boże Narodzenie” néven ismert, a hagyományos karácsonyi ételek a „kolacja wigilijna”, ami egy különleges karácsonyi vacsora, valamint az „opłatek” (ostya).
Szlovákiában a karácsonyt „Vianoce” néven ismerik, és olyan hagyományos ételekkel ünneplik, mint a „kapustnica”, (savanyú káposztaleves), és a „vianočka” (karácsonyi kenyér).
Magyarországon karácsonykor a Közép-Európai keresztény hagyományokhoz igazodva a karácsonyfa állítás, szeretteink megajándékozása és a közös éneklés a jellemző, mindamellett dominálnak a halételek (halászlé és sült vagy rántott hal), a pulyka és a kacsa, valamint desszertek közül a bejgli.
A karácsonyfa eredete
A karácsonyfa eredete az ősi civilizációkig vezethető vissza, ahol a fákat imádták, és úgy vélték, hogy különleges erővel rendelkeznek. Az északi féltekén az örökzöld fákat gyakran a téli napfordulóhoz, a megújulás és az újjászületés idejéhez kapcsolták.
A modern karácsonyfa hagyománya a 16. századi Németországból származik, ahol a fákat gyertyákkal, almákkal és más díszekkel díszítették. A karácsonyfát először a 19. század elején a lettországi Rigában állítottak fel nyilvános helyen, ahol a város főterén helyeztek el karácsonyfát az ünnep alkalmából.
A karácsonyfa a 19. században vált egyre népszerűbbé az Egyesült Államokban, részben Albert hercegnek, Viktória angol királynő férjének a hatására, akinek tulajdonítják a hagyomány bevezetését a királyi udvarba. Az Egyesült Államokban a karácsonyfák az otthonok és a közterek gyakori elemeivé váltak, és gyakran díszítették őket fényekkel, flitterekkel és díszekkel.
Ma a karácsonyfa az ünnepi időszak egyetemes szimbóluma, és világszerte széles körben elismerik és ünneplik. A világ számos részén hagyomány, hogy a fát fényekkel és díszekkel díszítik, és a fa alatt ajándékokat cserélnek a családtagok.
A karácsonyfa az irodalomban, a művészetben és a zenében is népszerű téma, és számos ünnepi hagyományban és ünnepségen szerepel. Az ünnepi időszak szimbóluma, és emlékeztetője az ünneppel járó örömnek, szeretetnek és reménynek.
