Római szám átváltó
Az átváltó 1 és 3 999 999 között működik.
Római számok kisokos
Az ókori Rómából származó számrendszer ma is velünk él: óralapokon, könyvek fejezeteinél és uralkodók neveiben. Így épül fel a rendszer 7 alapvető jelből:
Ha egy kisebb értékű jel egy nagyobb után áll, hozzáadjuk.
Ha egy kisebb értékű jel egy nagyobb előtt áll, kivonjuk.
A 10 legfontosabb szabály
✓ III (3) ✓ XXX (30)
✕ IIII (4) ✕ XXXX (40)
Példa: XIV = 10 + (5-1) = 14
Ha egy vonalat húzunk a szám fölé, az 1000-szeres szorzást jelent. V = 5000.
A rómaiak nem jelölték a nullát és nincsenek helyiértékek (mint az egyesek, tízesek).
A római számok egy ókori Rómából származó számrendszer, amelyet széles körben használtak az egész Római Birodalomban. Bizonyos kontextusokban még ma is használják őket, például az óralapokon, a könyvek és filmek címében, valamint az uralkodók és pápák neveiben.
A római számrendszer betűk kombinációját használja a számok jelölésére. Az alapvető szimbólumok az I, V, X, L, C, D és M, amelyek az 1, 5, 10, 50, 100, 500 és 1000 számokat jelölik. A szimbólumokat kombinálják a nagyobb számok ábrázolásához. Például a „V” számjegy az 5-öt, az „X” pedig a 10-et jelöli. A 15-ös szám ábrázolásához a 10-es és az 5-ös szám szimbólumokat kombinálnánk, „XV” (10+5).
Ez azt jelenti, hogy egy szimbólum után elhelyezett másik szimbólum hozzáadja annak értékét, egy nagyobb értékű szimbólum előtt elhelyezett szimbólum pedig csökkenti annak értékét; pl. IX = 9 (10-1), XC = 90 (100-90).
Ma a római számokat a mindennapi életben nem használják széles körben, mint a hindu-arab számrendszereket, mégis fontos része kulturális örökségünknek, és érdemes megtanulni a használatát, valamint ismerni a történetét.
A római számok használatának részletes szabályrendszere
1. A számjegyek, azaz egyes szimbólumok ismétlődésekor, az általuk jelölt szám az egyes szimbólumok összege lesz. Például: III= 1 + 1 + 1 = 3, vagy XXX = 10 + 10 + 10 = 30.
2. Egyetlen római számjegy sem állhat egymás mellett háromnál többször. Így tehát a 40-et nem írhatjuk így: XXXX.
3. A “V”, “L” és “D” betűk nem ismétlődhetnek.
4. Kizárólag az “I”, “X” és “C” használható kivonó számjegyként. A kivonáskor pedig kizárólag a következő 6 kombinációja fordulhat elő: IV = 5 – 1 = 4; IX = 10 – 1 = 9; XL = 50 – 10 = 40; XC = 100 – 10 = 90; CD = 500 – 100 = 400; és CM = 1000 – 100 = 900.
5. Ha egy római számot egy másik, nagyobb értékű római szám után helyezünk el, az eredmény a számok összege. Például: VII = 5 + 1 + 1 + 1 = 7, vagy: XVI = 10 + 6 = 16,
6. Ha egy római számot egy másik nagyobb értékű római szám elé helyezünk, az eredmény a számok különbsége. Például: IV = 5 – 1 = 4, vagy XL = 50 – 10 = 40, vagy XC = 100 – 10 = 90.
7. Ha egy kisebb értékű római számjegyet két nagyobb értékű számjegy közé helyezünk, akkor azt kivonjuk a tőle jobbra lévő számjegyből. Például: XIV = 10 + (5 – 1) = 14, vagy XIX = 10 + (10 – 1) = 19.
8. Ha egy számot 1000-szeres szorzással akarunk megszorozni, akkor egy vízszintes vonalat helyezünk a szimbólum fölé.
9. A római számok nem követnek helyi értékrendszert.
10. A nullának (0) nincs római számjegye.
