Augusztus 20. A nyár vége rohamosan liheg a nyakunkba, az általános, a középiskolás és az egyetemista diákok számára ez a vakáció végét jelenti, a munka világában meghasonult és fáradt felnőtteknek a pihenéssel kecsegtető hosszú hétvégét, az ország és kormány számára pedig keresztény hagyományaink fő csinnadrattáját, a grandiózus gálát, amelyben a független magyar állam megalapítását ünnepeljük és Szent István emléke előtt tisztelgünk. Kalóriabomba Országtorta, Szent Jobb-körmenet és az ünnepnapi epilógus, a fényűző tűzijáték. Ez a villanó-roppanó-kirobbanó vizuális-orgazmus a hab a nemzeti ünnep tortáján. Idén azonban csend fog honolni a Duna felett. A kormány július 16-án hozta meg a döntését arról, hogy az ikonikus, majdnem 100 éves hagyománynak számító tűzijátékot 2020-ban nem tartják meg a tervezett három napos Szent István napi ünnepségsorozattal egyetemben, a koronavírus tömeges terjedésének csökkentése érdekében. De valójában mit jelent a nemzeti ünnep az átlag magyar nyárspolgár számára?
Nem először marad tűzijáték és népünnepély nélkül augusztus 20-a
Szent István emlékezete szentté avatásától, 1083 augusztus 20-tól fontos szerepet játszik a magyar történelemben. Még az István-kultusz az Árpád-házi dinasztia számára legitimációként szolgált, addig a többi korban eltérően értelmezték és ünnepelték azt. Most egy vírus parancsolt megálljt, régebben azonban volt példa arra, hogy akár több éven keresztül tűzijáték vagy a teljes nemzeti ünnep nélkül telt el ez a nap.
Augusztus 20-át Mária Terézia nyilvánította hivatalosan is országos ünnepé 1771-ben. Ekkor hozatta Budára a Szent Jobbot, hogy jobb fényben tüntesse fel a Habsburgok uralmának legitimitását. Felfelé mutató hüvelykujj. De voltak időszakok, amikor a magyarok kollektív nemzeti identitását jelentő ünnepet elnyomásuk végett nem engedték megünnepelni.
Ilyen volt például az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követő Bach-korszak. Ekkor nem lehetett ünnepelni a magyar államalapítás ünnepét, hiszen ez egyben Szent István emlékét is jelentette, amely a független magyar állam szent szimbólumává vált. 1860-ban enyhült a helyzet és levették a pórázt az államalapítás ünnepéről, majd 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá is nyilvánította azt. Éljen a pirosbetűs nap!
Szent Korona
Tűzijátékot 1927-ben lőttek fel először a Budapesti égre, így joggal beszélhetünk egy majdnem 100 éves szokásról. Akkoriban hatalmas szenzációnak számított a pirotechnikai csoda, úgyszólván színtiszta parasztvakítás volt, bár most is szemet gyönyörködtető látvány. Ezt követően a második világháború idején látta szükségét az akkori kormány annak, hogy szüneteltesse a tűzijáték megrendezését, elég volt a háborúból eredő, fegyverek dörrenése és lőpora. Utoljára a gulyáskommunizmusban maradt el több éven keresztül (1956-1966) a tűzijáték mert betiltottak mindenfajta pirotechnikai eszközt.
Mindenesetre István elválaszthatatlanul eggyé vált a független magyar államot szimbolizáló jelképpel, amely immáron 937 éve a magyar történelem és kultúra gyökereként járja át a köztudatot és a keresztény-nemzeti magyar identitást, amelyet olyannyira sulykol az élet minden területén a kormány. De valóban ennyit jelentene a nemzeti ünnep az átlag magyar nyárspolgár számára? Vajon hiánya mit szimbolizál, milyen az utána hagyott űr? Van, aki egyáltalán igazán hiányolja nemzeti ünnepünket?
Felnégyelt vélemény Szent István módra
Bár a tűzijáték létjogosultsága megosztja a közvéleményt, mégis ikonikussá vált az augusztus 20-i fénykavalkád. Idén a kormány az eddigi legnagyszabásúbb augusztus 20-i ünnepségsorozatra szánt keretet határozta meg úgy, hogy akkor már biztos volt, hogy tűzijáték nem lesz. A Nemzeti Kommunikációs Hivatal 6,5 milliárd forint értékben kötött szerződést a Turisztikai Marketingkommunikációs Ügynökség Zrt.-vel. Erről sajnos azonban le kellett mondania mindenkinek, hogy ne váljon virológiai erdőtűzzé a hazai járványügyi helyzet a környező országok fellángolásai következtében.
Augusztus 20. egy nemzeti ünnep, és mint minden ünnep ez is egy kollektív emlékezés. Emlékezés olyasvalamire, amely egy közösség életében meghatározó nemzeti egység jelképévé vált, a magyar nép kollektív és egyetemes ünnepévé.
1. Révén Magyarország vér-keresztény ország (nagyjából 54%-a, 2011-es adat szerint 54,19% vallja magát kereszténynek) a tűzijáték a magyar katolikus egyház egyik főünnepének nélkülözhetetlen eleme és velejárója. Ezen ideológia mentén sokan úgy vélhetik, hogy az ünnepségsorozat és a tűzijáték elmaradása a keresztény hagyományok, az egységes keresztény magyar állam emlékének „meggyalázását” jelenti. Ez egy teoretikus radikális vélemény, de a koronavírus európai helyzetét latba vetve racionális döntésnek bizonyul.
2. Sokan úgy vélekednek, hogy a tűzijáték csak egy augusztus végi parádé, amelyet 1927-ben az ünnepségsorozat programbeli vérfrissítésének szántak és a nemzeti ünnep szerves részévé vált, hagyománnyá avanzsálódott. Szeretik az emberek, a hosszú hétvége és a budapesti életstílus meghatározó részévé vált, egy könnyed, mégis impozáns nyár végi program, amely családcentrikus, hiszen ki lehet menni a gyerekekkel a Duna-partra, akik számára különleges program ez, így ennyivel kevesebbé válik a vakáció vége. ☹
3. A társadalom egy részét szinte teljesen hidegen hagyja a tűzijáték és az egész nemzeti ünnep minden évben. Az ő gondolkodásuk szerint semmi különös nincs ebben, ők se nem keresztények (legalábbis a vallásgyakorlás szempontját figyelembe véve), se nem tűzijáték pártiak, főleg, amióta évről évre egyre inkább egy pénznyelő géppé válik a pirotechnikai parádé (2018-ban 222 millió, 2020-ban már 1,3 milliárdért akarták volna).
4. Fontos a nemzeti ünnep, fontos az egységes nemzeti identitás, de ezeknek nem feltétlenül a kereszténységhez kell dogmatikusan kapcsolódnia. Az ünnepek – legyen szó vallási, vagy világi ünnepekről – a kollektív emlékezés társadalmi eszközei, és fontos emlékezni a történelmi léptékű eseményekre, mint például az egységes magyar állam megalapítására. A tűzijáték pedig ennek egy meghatározó mozzanata, amely így jelentőséggel bír a magyar emberek számára, de nem mindenkinek! Azt ünnepeljük, amire emlékezni szeretnénk, és amely meghatározó fontossággal bírt egy közösség életében. Mivel egy állami ünnepről van szó, ez egy erős identitásteremtő alkalom, amely funkció sok esetben nem nyíltan és tudatosan működik az emberek fejében. Mégiscsak az országunk születésnapjáról van szó, és Magyarországot – nem politikai értelemben véve – minden zöld szegletével, tikkadt pusztájával és vizeivel együtt szeretik az emberek.
Úgy gondoljuk, a kormány felelősségteljes döntést hozott a Kárpát-medencei térség járványügyi helyzetét figyelembe véve. Bár az állami ünnep idén elmarad, a tisztavatás kivételt képez ez alól, az meg lesz tartva. Hogy hogyan alakul a magyarság nemzeti ünnepe a jövőben, arra nem lehet választ adni. Azonban nem az államalapítás pátoszi parádéitól lesz egy nemzet egységes, hanem attól, hogy az ország és önnön társadalmuk gondolkodó egyénekből összeálló tömege mindig a jövő generációnak életét figyelembe véve, egy olyan jövőbeli alternatívát teremt meg, amely egy élhető szociális és gazdasági környezetet biztosít.
Ha érdekelnek további, tematikus blogcikkeink iratkozz fel hírlevelünkre! Így első kézből olvashatod a forró sorokat.
Szerző: Lokodi Dávid
