A különböző naptárrendszerekben a naptártörténeti korszakok során az évszámok nem csak január 1-jén változtak! Tekintsük át, a különböző korszakok során milyen évkezdetek fordultak elő:
Január 1. – már Julius Caesar idején is használták. A keresztény egyház nem ismerte el ezt a napot az év kezdetének, mivel nem kapcsolódott hozzá semmilyen egyházi ünnep. Mivel nem lehetett eltörölni, az egyház ezt a napot az Úr körülmetélésének (circumcisio) ünnepeként kezdte ünnepelni. Bevezetése csak szórványosan sikerült, végül a Gergely-naptár reformját követően a 16. századtól kezdődően használták évkezdő napként szinte egész Európában.
Március 1. – az ókori Rómában i. e. 190-ig használták. A korai középkorban keresztény körben alkalmazták elsősorban a frankoknál. Eredeteként valószínűsíthető a márciusi kezdetű tizenkilenc éves holdciklus, amely alapján a húsvét naptári dátumát is számították.
Március 25. – a középkorban gyakori évkezdő nap. A keresztény értelmezésben ezt a napot tekintik Krisztus földi létezésének kezdetének.
Húsvéti évkezdés – egy időben az év a legfontosabb keresztény ünneppel kezdődött. A probléma az volt, hogy a húsvét egy mozgóünnep, és ezért az év nem mindig ugyanazon a napon kezdődött. Néhány év így rövidebb volt és bizonyos napok kimaradtak. A húsvéti évkezdés elsősorban francia területen terjedt el.
Szeptember 1. – ez az évkezdet a bizánci korszakhoz kapcsolódik. A Kelet-római Birodalomban használták. Később Oroszországban és a Balkán-félszigeten is. A görög ortodox egyház ma is használja.
December 25. – Krisztus születésének napja a keresztény év logikus kezdete volt, ezért a középkorban ezt a napot használták a legszélesebb körben az új év kezdeteként. Az évszámozás így már január 1-je előtt megváltozott. Ezt az évkezdetet a legkorábbi időktől kezdve a 14. század elejéig használták, később január 1. váltotta fel.
