Az év kezdő napjának meghatározása több mint 4000 éves múltra tekint vissza, és a különböző kultúrák és vallások különböző módon határozzák meg. A római kalendárium alapján január 1-je az év kezdő napja, amelyet a rómaiak az isteni teremtést és a világ rendjének megújulását jelképező hagyományokkal ünnepeltek meg.
A római kalendárium elődje a rómaiak által használt pontifex maximus naptár volt, amelyet a királyok uralkodása alatt vezettek. A pontifex maximus naptár szerint az év kezdő napja március 1-je volt, de a rómaiak később úgy döntöttek, hogy az év kezdő napját január 1-re teszik. Az év újbóli kezdődését a Nap által megtett útjával hozták összefüggésbe, és azt jelentette, hogy a Nap újra a Föld körül tette meg az útját, és újból elérte azt a helyet, ahol a rómaiak szerint az év kezdődött.
A római kalendárium használata a keresztény egyház által is elterjedt, és a mai napig is használatban van az úgynevezett Gergely-naptárban. A Gergely-naptár január 1-jét az év kezdő napjának tartja, és ez a naptár a legelterjedtebb a világon. A Gergely-naptár kialakítását azért indították el, hogy korrigálják az egyházi ünnepek dátumát, mivel a római kalendárium szerinti 365,25 napos évnek a valóságban csak 365,24 napja van. A Gergely-naptár kialakításakor több átalakítást is végrehajtottak, beleértve az év kezdő napjának január 1-re történő áthelyezését is.
Nem, mindenhol január 1-je nem az év kezdő napja. Más kultúrák és vallások más naptárakat használnak az év kezdő napjának meghatározásához. Például a zsidó naptár szerint az év kezdő napja a Tisri első napja, ami általában szeptember végén vagy október elején van, a muszlim naptár szerint pedig az év kezdő napja a Muharram első napja, ami általában január végén vagy február elején van.
