A holdnaptárak azon az elképzelésen alapulnak, hogy 12 szinodikus hónap (két egymást követő telihold vagy újhold között eltelt idő) 29,5 napos, ami 12 holdhónappal számolva 354 napos évet tesz ki.
A régi korokban a növekvő, éppen hogy csak látszani kezdő sarló alakú hold első észlelése közvetlenül napnyugta után jelezte az egyes hónapok kezdetét. Holdnaptárakat az ókori héberek, rómaiak, kelták és germánok használtak. Az iszlám naptár a ma használatos egyik legismertebb holdnaptár. Mivel a naptárakban nem lehetnek félnapok, a szinodikus hónap 29,5 napos hosszát úgy oldják meg, hogy 6 hónap 30 napot, másik 6 hónap pedig 29 naptári napot tartalmaz. Természetesen egy ilyen naptár körülbelül 365,25 – 354 = 11,25 nappal gyorsabban halad egy olyan naptárral szemben, mint a Gergely-naptár.
A holdnaptár tehát független az évszakok ciklusától. A holdnaptár bármelyik napja 11,25 nappal korábban jelenik meg minden egyes egymást követő Gergely-évhez képest, visszafelé haladva az évszakok között, így az évszakok a Gergely-naptárnak körülbelül 32,5 éve alatt tesznek meg egy teljes kört a lunáris naptárakban.
