Január 25. – pálforduló: időjárás-jóslás, pálpogácsa és a „damaszkuszi út” története
Január 25. napja, a népi kalendárium egyik legfontosabb téli határköve, amelyet pálfordulóként (vagy pálfordulásként) ismerünk. Ez a nap nem csupán egy bibliai történetre emlékeztet minket, hanem évszázadok óta a termésjóslás, a tél végi időjárás-megfigyelés és a különleges népi hiedelmek, mint például a „tollaspogácsa” sütésének ideje is.
Ebben a cikkben összegyűjtöttünk mindent, amit erről a jeles napról tudni érdemes: a „Saulból Pál” legendától kezdve a medve árnyékán át a hátborzongató haláljósló szokásokig.
Mit jelent a pálfordulás? a bibliai háttér
A nap elnevezése és vallási eredete az Újszövetség egyik legismertebb történetére, az Apostolok Cselekedeteiben leírt eseményre utal. Január 25-én arra emlékezünk, amikor Jézus korábbi üldözője, Saul megtér, és a hívő Pállá, később Pál apostollá változik.
A történet szerint Saul a keresztények üldözésére indult Damaszkuszba, ám az úton vakító égi fényesség vette körül, és Jézus megszólította őt. Ez a találkozás olyan elemi erejű volt, hogy Saul három napra megvakult, majd látását visszanyerve megkeresztelkedett, és a kereszténység egyik legbuzgóbb hirdetőjévé vált (ezt nevezzük a híres „damaszkuszi útnak”).
A magyar nyelvben a „pálfordulás” kifejezés mára köznyelviesedett: ha valaki váratlanul, 180 fokos fordulatot vesz a viselkedésében vagy véleményében, arra azt mondjuk: pálforduláson ment keresztül.
Pálforduló a néphagyományban: a tél fordulónapja
Csillagászati és naptári szempontból is érdekes időszak ez. Mivel a Nap ezen a napon már néhány napja a Vízöntő jegyében jár, a népi megfigyelés ezt a napot a tél fordulónapjának is tekinti.
A régiek úgy tartották, hogy ezen a napon az időjárás „megfordul”:
- Ha eddig enyhe volt a tél, mostantól hideg jön.
- Ha viszont kemény fagyok voltak, Pál napja után enyhülés várható.
Időjárás- és termésjóslás
A néphit szerint ez a nap kiválóan alkalmas a jóslásra a következő évi termés és az időjárás tekintetében. A gazdák évszázadokon át figyelték az eget január 25-én. A legismertebb népi regula így szól:
„Pál fordulása, ha tiszta, bőven terem mező, puszta….”
De létezik ennek egy sötétebb, kevésbé optimista folytatása is más tájegységekről: „Ha Pál fordul köddel, ember hal meg döggel.” Ez arra utalt, hogy a ködös, nyirkos idő betegségeket és rossz termést hozhat.
A szeles időt sem szerették ilyenkor, mert úgy tartották: „ha szeles a pálforduló, akkor hadakozás lesz”, azaz háborúság vagy viszály várható az évben.
A medve és a barlangja: nem csak Gyertyaszentelőkor!
Bár a legtöbben február 2-ához (Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához) kötik a medvés jóslást, sok helyen a medvével és barlangjával való jóslást is ezen a napon jegyzik!
A hiedelem szerint, ha Pál napján kisüt a nap, és a medve (vagy más vadállat) előjön a barlangjából és meglátja az árnyékát, akkor megijed és visszabújik, ami azt jelenti: hosszú lesz még a tél. Ezzel szemben a borús idő a korai tavasz hírnöke. Erdélyi és horvátországi magyar megfigyelések szerint a „Pál-napi” jóslás sokszor pontosabbnak bizonyult a február elejinél.
A rejtélyes haláljósló szokás: a „pálpogácsa”
A pálfordulóhoz kapcsolódó egyik legizgalmasabb, és egyben legfélelmetesebb hagyomány a tollaspogácsa vagy pálpogácsa készítése.
Régen pálforduló napján a betegséget és a halált is megjósolták ezzel a különleges módszerrel. A szokás menete a következő volt:
- A gazdasszony pogácsákat gyúrt, minden családtagnak egyet.
- Minden pogácsába egy-egy libatollat tűztek, amely az adott családtagot jelképezte.
- A sütés után gondosan megfigyelték, mi történt a tollakkal.
A jóslat kíméletlen volt: ahol a tollak megperzselődtek, ott betegség üthette fel a fejét az évben, ahol pedig megégtek, ott a hiedelem szerint akár halál is előfordulhatott. Ezt a szokást ma már inkább csak játékos formában őrzik, de régen komoly aggodalommal figyelték a kemencéből kikerülő tésztát.
