Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén Mária tisztulási áldozatát ünnepeljük. Mária ekkor a 40 napos kis Jézust a mózesi törvények szerint elvitte a jeruzsálemi templomba és bemutatta a papságnak, ahol Jézust az emberek számára világosságot meghozó kisdednek nevezték. Ettől kezdve Jézus egyik fő jelképe a szentelt gyertya. Innét ered a “gyertyaszentelő” kifejezés is.
Számos népszokás kötődik Gyertyaszentelő Boldogasszonyhoz. Az újszülött mellett a rontó szellemek védelme céljából a keresztelésig mindig egy gyertyának kellett égnie. Régebben minden katolikus család otthonában megtalálható volt a szentelt gyertya, melyet mindig meggyújtottak, ha bajtól kellett óvni a házat vagy a család tagjait. Égő gyertyával védekeztek a vihar, a betegségek és a gonosz kísértése ellen is. Régen az otthonokban a tüzet ilyenkor mindenütt eloltották és újra meggyújtották a megszentelt tűzzel. Ehhez a naphoz időjósló népszokás is kötődik: a modern kor embere Gyertyaszentelőt szinte kizárólag ennek kapcsán ismeri. Ezen a napon ugyanis ha a medve kijön barlangjából és meglátja árnyékát, hátat fordít és visszamegy aludni, tehát hosszú tél várható. Egy másik mondás szerint: „Ha fénylik Gyertyaszentelő, az íziket (ízik: főként tüzelésre vagy almolásra használt szalma, nádtörmelék vagy kukoricaszár) vedd elő!”
